Biblia olvasás

KAR
Károli Gáspár fordítása(HU)

Prédikátor könyve

8. fejezet

1. Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az ő orczáját; és az ő ábrázatjának erőssége megváltozik.
2. Én [mondom,] hogy a királynak parancsolatját meg kell őrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.
3. Ne siess elmenni az ő orczája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.
4. Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?
5. A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet;
6. Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta;
7. Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?
8. Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.
9. Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.
10. És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!
11. Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.
12. Bár meghosszabbítja [életét] a bűnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, a kik az ő orczáját félik;
13. A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.
14. Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.
15. Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje őt munkájában az ő életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.